A Plútó is egy ”papíron” felfedezett égitest. A Neptunusz 1846-os megtalálása után a csillagászok rájöttek, arra hogy annak a tömegvonzása nem elég az Uránusz pályaingadozásának a megmagyarázásához. Elkezdődött a kutatás egy újabb, távolabbi bolygó a Plútó után, melyet közel hetvenöt év elteltével, 1930 februárjában sikerült megtalálni. Az akkori hagyományokon alapulva bolygónak kiáltották ki, de a Naptól mért távolsága, kis mérete és szokatlan pályája miatt, már a felfedezése pillanatától kétségeket ébresztett bolygó mivoltáról. A 248 földi évnek megfelelő

keringési ideje alatt olykor a Neptunusz pályáját keresztezve nem is mindig ő legtávolabbi bolygó. Egyesek úgy vélik: az égitest egyfajta átmenet az üstökösök és a bolygók között. Abban minden kutató megegyezik, hogy a bolygók olyan, saját fénnyel nem rendelkező égitestek, amelyek egy ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül. Ezeknek a kritériumoknak jelenleg naprendszerünk kilenc ismert bolygója felel meg, melyek közül a három legtávolabbi, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó, a Földről szabad szemmel nem látható.

A Plútó, bolygó mivoltával kapcsolatos kétkedés majd 72 évvel később erősödött fel ismét, annak nyomán, hogy 2002. októberében amerikai csillagászok egy bolygószerű, gömb alakú égitestet fedeztek fel a Naptól 6,3 milliárd kilométerre. Átmérője a Földinek a tizede és 288 földi év alatt kerüli meg a Napot. Felfedezői a Quaoar (ejtsd: kváovár) nevet adták neki, a valaha Los Angeles környékén élt Tongva indián törzs termékenységistenéről. Első pillantásra azt lehetne gondolni, hogy a Quaoar névre elkeresztelt égitest felfedezésével megtaláltuk a Naprendszer tizedik bolygóját, de a

szakemberek szerint éppen ellenkezőleg: a Quaoar léte megkérdőjelezi a Plútónak bolygó mivoltát. A Quaoar ugyanis az úgynevezett Kuiper-övezet tagja. Ez a Naptól 5,3 milliárd -15 milliárd kilóméterre lévő térség, mely több száz, több kilométeres kiterjedésű jeges objektumokból áll. A Kuiper-öv, a rövid periódusú üstökösök tényleges forrása is. Az elmúlt évtizedben mintegy 500 objektumot fedeztek fel az övezetben, de ezeket a csillagászok nem tekintik bolygóknak. Az utóbbi időben talált nagyobb Kuiper objektumok kapcsán fölmerült az a kérdés, hogy a Plútó bolygó-e vagy sem.

A következő mérföldkőnek számító felfedezésre már nem kellett 72 évet várni. 2003 novemberében egy még távolabbi égitestet fedeztek fel, melynek a kutatók a Sedna nevet adták az inuit (eszkimó) mitológia, tengeristennője után. A Naprendszer külső régióinak lakója ez a különös égitest, amely valószínűleg a belső Oort-felhő egyik tagja. Ez a jeges égitestekből álló övezet a Naprendszer Kuiper-övénél is távolabbi részét jelenti, ahonnan a szakemberek feltételezései szerint az üstökösök jelentős része származik. Az üstökösök a Naprendszer belső régióiba kerülve párologni kezdenek,

kómát és csóvát növesztenek, s lenyűgöző látványként tündökölnek az égen. A Sedna rendkívül elnyúlt pályán kering a Nap körül. Felfedezésekor 13 milliárd kilométerre volt a Naptól, azonban 10 500 éves keringési ideje alatt 135 milliárd kilométerre is eltávolodik, vagyis kb. 900-szor távolabbra, mint a Föld. A felszíni hőmérséklete is nagyon alacsony, kevesebb, mint -240 Celsius-fok, hiszen ilyen távolságban a Nap már csak egy apró (bár nagyon fényes) pont az égen.

A pályája alapján ez lehet az első égitest, amelyet az ún. Oort-felhőben közvetlenül sikerült megfigyelni. Az Oort-felhő a Naprendszert gömbhéjszerűen körülvevő óriási alakzat, amelyben üstökösmagok milliárdjai keringhetnek a Nap körül. Legkülső részei akár 18 Billió (18,000,000,000,000) kilométer távolságban is lehetnek a Naptól, ami a Nap és a legközelebbi csillag közötti távolság fele. A Sedna pályája azonban roppant távolsága ellenére is körülbelül tízszer közelebb van, mint az Oort-felhő átlagos tagjaié, így valószínű, hogy az ún. belső Oort-felhő képviselője. A következő 72 évben a Sedna

közelebb kerül Földünkhöz, majd ezt követően ismét a Naprendszer távoli régiói felé veszi útját.

Érdekes a Sedna rejtélyes lassúsága is. A Naprendszer szinte minden objektuma néhány óra alatt megfordul tengelye körül, Sedna forgása viszont több mint 20 napig tart. Ha a számítások helyesek, akkor a Merkúr és a Vénusz után a Sedna a Naprendszer harmadik legalacsonyabb sebességgel forgó égiteste. Az előbbi kettő forgását jelentősen befolyásolja a Nap, ám a Sedna lassúságára egyelőre nincs magyarázat. A Sednához hasonló méretű Plutó hat nap alatt fordul meg tengelye körül. Egyébként a Sedna forgási idejét az égitest fényvisszaverő képességének periodikus

változása alapján számították ki a csillagászok. További elgondolkodtató tény, mely a kutatók figyelmét felkeltette, hogy a Quaoar vagy a Sedna méretét tekintve mintegy fele, háromnegyede a Plútóénak. Átmérőjük, a Hubble űrteleszkóp mérései szerint 1200 és 1500 kilométer. Azaz a méret alapján történő határvonal a bolygók és más égitestek elkülönítésénél ebben az esetben immár nem tartható. Ezért a Plútót is tekinthetjük a Kuiper- övezet tagjának, és akkor pont kerül a vita végére: azaz a 2250 kilométer átmérőjű Plútó egy véletlenül a Naprendszer peremére sodródott égitestnek pontosabban Kuiper-objektumnak, és nem bolygónak számít. Úgy is lehetne fogalmazni: ha a Plútót mostanság fedeznék fel, valószínűleg már eleve nem sorolnák a bolygók közé. A végszót a kérdésben a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) tette, amely az elmúlt években úgy döntött, hogy az újabb Kuiper-objektumok ellenére sem fosztja meg a Plútót bolygó voltától.